A Can német avantgárd együttes volt, amelyet 1968-ban alapítottak Kölnben, és a free jazz, funk, krautrock és psychedelia között mozgott. Elektronikus zenével kísérletezett, és elutasította, hogy pusztán rockzenekarnak tekintsék.
A Future Days 1973 augusztusában jelent meg a United Artists kiadónál, mint az együttes ötödik stúdióalbuma. A felvétel az ambient hangzás felé tett lépést jelenti, és négy, összetett produkciójú dalt tartalmaz — a háromperces popos Moonshake mellett különösen a húszperces Bel Air kompozíciót, az együttes első ambient kísérletét. Az album lelkes kritikákat kapott, és a Pitchfork Media rangsora szerint a 70-es évek 56. legjobb lemeze. Ez az utolsó felvétel, amelyen a japán Damo Suzuki énekes hallható, aki néhány hónappal az album megjelenése után hagyta el az együttest.
Az albumon Holger Czukay, Michael Karoli, Jaki Liebezeit dobon, Irmin Schmidt billentyűkön és Damo Suzuki játszott, akinek a szerepe a billentyűs felületek és a perkussziók javára redukálódott.
Zeneszámok
1. Future Days (2005 - Remaster)
2. Spray (2005 - Remaster)
3. Moonshake (2005 - Remaster)
4. Bel Air (2005 - Remaster)
