A Dead Can Dance ausztrál zenei duó, amelyet Lisa Gerrard és Brendan Perry alkot. Az együttes Melbourne-ben alakult 1981-ben, majd egy évvel később Londonba költözött. Stílusuk rendkívül egyedi — korai időszakukat a darkwave-vel szokták összefüggésbe hozni, a nyolcvanas évektől a világ különböző részeiről származó ősi zenei formákból merítettek, így stílusukat neoklasszikusnak, éterinek vagy sötét world music-nak is nevezik.
A Spleen and Ideal album 1985. november 25-én jelent meg a 4AD kiadónál LP-n, és az együttes első jelentős hangzásbeli átalakulását jelzi. A duó itt elhagyja debütáló lemezének post-punk és gótikus gyökereit, és a neoklasszikus darkwave stílus felé fordul. A klasszikus rock hangszerek helyett cselló, harsona és üstdob dominálnak. Az album címe és egyes szövegek Charles Baudelaire francia szimbolista és Thomas de Quincey műveire épülnek. Az album a brit independent slágerlistán a második helyet érte el. Kilenc dalt tartalmaz, köztük olyan kiemelkedő tételeket, mint a De profundis, a Mesmerism vagy az Enigma of the Absolute.
Az albumon Lisa Gerrard és Brendan Perry mellett közreműködtek James Pinker (dobok), Scott Roger (basszusgitár), Peter Ulrich (ütőhangszerek) és Gus Ferguson.
Zeneszámok
1. De Profundis (Out of the Depths of Sorrow)
2. Ascension
3. Circumradiant Dawn
4. The Cardinal Sin
5. Mesmerism
6. Enigma of the Absolute
7. Advent
8. Avatar
9. Indoctrination (A Design For Living)
