A U2 1976-ban alapított ír rockegyüttes, amelynek zenei stílusa a post-punkból nőtt ki, és himnikus jellegével tűnik ki, melyet Bono kifejező éneke és the Edge gitártextúrái alapoznak meg. Az együttes a világ legsikeresebb rockzenekarai közé tartozik.
Az 1997 márciusában az Island Records kiadónál megjelent Pop album a zenekar kilencedik stúdiókiadványa és a kilencvenes években megkezdett hangzásbeli átalakulásuk folytatása. A lemez az alternatív rockot a techno, dance és elektronikus zene hatásaival ötvözi, olyan produkciós technikákat alkalmazva, mint a sampling, loopok, programozott dobgépek és szekvencerek. Az album 12 dalt tartalmaz, köztük kiemelkedik a Discothèque, a Staring at the Sun és a Please. Edge szerint a Pop „olyan távol áll a U2-tól, amennyire csak lehet”, ami a túl korán lekötött koncertek miatti időhiányból eredt. Ennek ellenére az album több ország slágerlistáján élre került.
Az együttest Bono (ének, gitár), the Edge (gitár, billentyűk, háttérvokál), Adam Clayton (basszusgitár) és Larry Mullen, Jr. (dob, ütőhangszerek) alkotják.
Zeneszámok
1 „Discoth?que"
2 „Do You Feel Loved"
3 „Mofo"
4 „If God Will Send His Angels"
5 „Staring at the Sun"
6 „Last Night on Earth"
7 „Gone"
8 „Miami"
9 „The Playboy Mansion"
10 „If You Wear That Velvet Dress"
11 „Please"
12 „Wake Up Dead Man"
