Az amerikai The Velvet Underground rockegyüttes 1965-ben alakult New Yorkban, és rövid fennállása alatt számtalan zenekarra volt hatással. Annak ellenére, hogy nem volt kereskedelmi sikere, Brian Eno azt mondta róla, hogy az első albumukat ugyan csak néhány ezer ember vásárolta meg, de szinte mindegyikük aztán saját együttest alapított. Kísérleti megközelítésével és olyan ellentmondásos témákkal, mint a kábítószer-függőség vagy a szadomazochizmus, a rockzene határait tágította.
The Velvet Underground & Nico a debütáló stúdióalbum, amely 1967 márciusában jelent meg a Verve Records kiadónál. 1966-ban vették fel az Exploding Plastic Inevitable multimédiás turné során, amelynek producere Andy Warhol volt — ő tervezte a jellegzetes, élénksárga banános borítót is. Az album tizenegy dalt tartalmaz, köztük a Heroin, Venus in Furs és az I'm Waiting for the Man című szerzeményeket, és ma minden idők egyik legjelentősebb lemezei közé sorolják. Ez a Polydor kiadónál megjelent CD-kiadás az eredeti szalagokról készült remaszterelt felvételeket tartalmazza.
Az albumon Lou Reed (gitár, ének, zongora), John Cale (basszusgitár, brácsa, orgona, háttérvokál), Sterling Morrison (gitár, basszusgitár, háttérvokál), Moe Tucker (dob, ütőhangszerek, háttérvokál) és a német énekesnő, Nico (ének) vett részt.
Zeneszámok
01. Sunday Morning 2:56
02. I'm Waiting For The Man 4:39
03. Femme Fatale 2:38
04. Venus In Furs 5:12
05. Run Run Run 4:22
06. All Tomorrow's Parties 6:00
07. Heroin 7:12
08. There She Goes Again 2:41
09. I'll Be Your Mirror 2:14
10. The Black Angel's Death Song 3:11
11. European Son 7:46
