A brit rockzenekar, a Faces 1969-ben alakult, amikor a Small Faces megmaradt tagjai (Ronnie Lane, Ian McLagan, Kenney Jones) csatlakoztak Ron Woodhoz és Rod Stewarthoz a The Jeff Beck Groupból. Energikus, karizmatikus énekhanggal és markáns gitárral teli blues-rock stílusukról váltak ismertté.
A Long Player 1971-es második stúdióalbumának bakelit újrakiadása stúdió- és élő felvételek eklektikus keverékét tartalmazza, amely hitelesen ragadja meg a zenekar nyers és spontán energiáját. Az album energikus rock és R&B dalokkal nyit, amelyeket stúdióban rögzítettek, de lényegét a négy magával ragadó élő felvétel adja, amelyeket a New York-i Fillmore East klubban készítettek. Ezek bemutatják az együttes féktelen jammelési erejét és a közönséggel való kölcsönhatást – beleértve Paul McCartney Maybe I'm Amazed című dalának ikonikus változatát is. A lemez így kulcsfontosságú dokumentummá vált, amely közvetíti a laza, kocsmai rock and roll hangulatot.
Az album kiadásakor a Faces öttagú felállásban működött: Rod Stewart (ének), Ron Wood (gitár), Ronnie Lane (basszusgitár), Ian McLagan (billentyűs hangszerek) és Kenney Jones (dob).
Zeneszámok
2. Tell Everyone
3. Sweet Lady Mary
4. Richmond
5. Maybe I'm Amazed
6. Had Me A Real Good Time
7. On The Beach
8. I Feel So Good
9. Jerusalem
